Az UAV, a pilóta nélküli légijármű (UAV) rövidítése, „légi robotként” is ismert. Olyan pilóta nélküli repülőgépre utal, amelyet rádiótávirányítóval és önálló programozható vezérlőegységgel vezérelnek, vagy teljesen vagy időszakosan önállóan, fedélzeti számítógéppel üzemeltetnek. A drónok különféle típusai közé tartoznak, például pilóta nélküli helikopterek, rögzített-szárnyú repülőgépek, többrotoros repülőgépek, pilóta nélküli léghajók és pilóta nélküli siklóernyők. Általánosságban véve ide tartoznak a közeli űrrepülőgépek (20-100 km légtér), például a sztratoszférikus léghajók, a nagy-magasságú léggömbök és a napenergiával működő drónok is.
Alkalmazásuk alapján a drónok két fő kategóriába sorolhatók: katonai és polgári. A katonai drónok magasabb követelményeket támasztanak az érzékenység, a repülési magasság, a sebesség és az intelligencia tekintetében, és technológiailag a legfejlettebbek. Ezek közé tartozik a felderítés, a csali, az elektronikus hadviselés, a kommunikációs váltó, a célzott drónok és a pilóta nélküli harci repülőgépek. A polgári drónok általában alacsonyabb sebesség-, mennyezet- és hatótávolságú követelményeket támasztanak, de magasabb követelményeket támasztanak a kezelői képzéssel és az általános költségekkel szemben. Ezért egy kiforrott iparági láncra van szükség ahhoz, hogy a lehető legalacsonyabb költségek mellett biztosítsa az alkatrészeket és a támogató szolgáltatásokat. Jelenleg a polgári drónok legnagyobb piaca az állami közszolgáltatások, például a rendőrség, a tűzoltó és a meteorológiai szolgáltatások nyújtásában rejlik. A jövőben azonban a drónok legnagyobb potenciálja a polgári alkalmazásokban rejlik, és valószínűleg olyan területeken jelentkezhetnek új igények, mint a mezőgazdasági növényvédelem, a rakományszállítás, a légi vezeték nélküli hálózatok és az adatgyűjtés.
Általánosságban elmondható, hogy a drónok nagy teljesítményű és széles körben használt légi robotok, amelyek különféle összetett feladatok elvégzésére képesek emberi kezelő nélkül.
